Dr. Wrenkh Edérõl

"A mulandóság cáfolatául" 
  
Dr. Wrenkh Ede (1892-1970)

Szeretnénk emléket állítani olyan Sopronban szolgált papoknak, akik a nehéz 40 évben voltak példaképei és támaszai a hitükben megmaradni akaróknak. Elsõként arról az emberrõl szólunk, akirõl legtöbben, mint köztünk járt szent életû kanonokról és tudósról beszélnek.
Köszönettel veszünk minden hasonló indíttatású emléket és emlékezést.

Zemenyben született (ma Ausztria).
Tudományos pálya; Gyõr-Innsbruck-(1918-ban teologiai dr.)- Fertõfehéregyháza-Sopron-Gyõr- Sopron-Császár-Fertõboz. -

Bindes Ferenc plébános úrral beszélgetek, akivel együtt (õ mint káplán, én mint minisztráns) ismertük második soproni szolgálata alatt kanonok urat.  
-Sokat tanultam tõle. Vidám aszkéta volt, de ezt az õt ismerõk mind tudják. Reggel 6-kor indultunk (mi sokszor kicsit késve) a Domonkos Templomba. Ha a sekrestyés Kajetán testvér még nem nyitotta ki az oldalsó kaput, átmászott a kerítésen. 

Szerette az ünnepélyes liturgia-alkalmakat. 
-Tudatosan folytatta a domonkosok hagyományait: mindig ült valaki a gyóntatószékben, ünnepélyes zenés-énekes vasárnap délelõtti nagymiséit sokan látogatták és az esti mise után az oltárnál körbenállva énekeltük a Salve Reginát.  
-Mindig szeretettel vezette és feltétlen bizalommal az embereket, zárakat az õ ideje alatt nem zártunk. Nem is veszett el semmi soha. A minisztránsok vezetésével külön bízott meg és mindig nagy szeretettel és anyagiakkal is hozzájárulva figyelte fejlõdésüket. 

Mindenkivel szívesen megállt beszélgetni.  
-Egyszerû ember volt a szó legnemesebb értelmében. Megjelenésében is ez tükrözõdött, de a vele beszélõ leghétköznapibb ember sem érezhette a köztük levõ különbséget. 

Akárkivel beszélgetek, aki ismerte ôt, elôbb-utóbb elôkerül már-már legendás kertje, amibôl valahogyan mindenki részesült. 
- Ajándékozása nem ismert határt. A kertjében termett epret nagyon sokan ették és a tõle kapott virágokban sokan gyönyörködtek. Nyugati rokonai sok mindennel ellátták, de legközelebb látogatóba jõve a tárgyakat már nem találták nála - másnak is megtetszettek és õ odaadta. Szobája inkább emlékeztetett egy szerzetesi cellára, mint kanonoki szobára, még a káplánoké is különbül volt berendezve a káplánbatyuból.  

Szelídségében hogyan tudott olyan határozott lenni akár a hatalommal szemben?  
-A Domonkosok papjai nem jártak az õ ideje alatt békegyûlésre, meg is vontak minden támogatást a templomtól-csak a hívek tartották el. Amikor azonban a nem támogatott templomra a neki elméletben járó támogatás után vetettek ki adót, ennek a befizetését megtagadta kimondva, hogy azt erkölcstelennek tartja. Késõbb ez lett a mondvacsinált ok eltávolításához. 

Milyen volt, mint "Fõnök"? 
- Mint vicerektor, gyõri tartózkodása alatt a kispapok étkezéséért is felelõs volt. Mondják, hogy a kispapokat nem túlságosan kényeztette el. Nem akart kövér papokat, de maga sem hízott el soha. Törõdött papjaival, de híveivel is… A végtelenbe nyúló prédikációkat idõkorlátok közé szorította: igazából ez alatt az idõ alatt tanultam meg úgy készülni a beszédeimre, hogy azok tömörek és tartalmasak legyenek. Haragot, sértõdöttséget nem tûrt, de õ ment a sértõdöttet visszahívni. Az asztaltársaságban mindig vidám és közösségi ember volt, noha tudtuk,mindig volt valami baja a gyomrával is, veséjével is. Ilyenkor inkább elvonult, de társaságban soha nem éreztük testi gyengeségét. Mindig kiállt papjaiért… Az emlékezetes ministráns-cserkész-táborozások után a táborozásból hazajövet a "gyerek-leltározást" követõen lépett oda hozzám az állomáson és azt mondta: "Kijöttem maga elé, hogy magát is várja valaki.". Amikor a "Szülõföldem" címû Nyugatnak szóló kommunista reklámkampányban leadták a balatoni felvételt, mondván: "Lám-lám, az 'ellenforradalom' után nem sokkal már minisztránsok táboroznak a magyar tenger partján", Kanonok úr a rendõrségi kihallgatásokra mindig elkísért, minden felelõsséget vállalt és úgy vallott, hogy minden az õ tudtával és akarata szerint történt.  

Milyen volt a kanonok úr lelkülete ? 
- Akkoriban még nem voltak a mai értelemben vett mozgalmak és lelkiségi irányzatok. Azt lehet mondani: általános katolikus lelkülete volt, ami nagyon közel állt a kor szerzetesi lelkületéhez. A szeretet, a megbocsátás, az alázat és engedelmesség mintaképe volt. Amikor "szétrobbantották" a domonkosok társaságát, megtehette volna, hogy hátralevõ éveit kényelmes papi otthonban, kanonoki nyugdíjjal élje le. Ehelyett õ engedelmesen ment abba a faluba szolgálni 70 évesen, ahol 1919-ben papot akasztottak. Amikor meglátogattuk, éppen saját maga ásta ki a hóban az utat a plébániától a templomig. Legendás szerzetesi szegénységben élt a vele tartó Jakab testvérrel együtt, végig szolgálva, ezzel is példát mutatva . 

- DI -